A hallás útján történő befogadás és az olvasás összekapcsolása a nyelvtanításban javítja a tanulók olvasáskészségét. Az olvasáskutatók szerint (Csépe, 2006, 2013; Trelease, 2013), a hallott és megtanult szókincs lesz a beszélt szókincs alapja, ami azután az olvasás szókincsévé válik és végül az írásban konszolidálódig. Másképpen, amikor a diák az angol nyelvet tanulja, a hallott szöveg szókincsére épül az olvasáskészség fejlődése, amikor új szóval találkozik egy szövegben. Ezért a hatékony tanítás-tanulásban a meghallgatás, a kiejtés, a szavak elsajátítása és az olvasás gyakorlása a leghangsúlyosabb a nyelvtanulás első időszakában. 

A nyelvi fejlődéshez a diáknak olyan szövegeket kell tanítani, ami számára jelentéssel bír és használhatja a mindennapi kommunikációjában, illetve elősegíti a más tudásterületeken folytatott tanulmányait. A szókincsnek kiemelkedő szerepe van, de az optimális nyelvfejlődés szempontjából még ennél is fontosabb, hogy a diák számára hasznos és ismert legyen a tematika. Akkor olvas és tanul a diák szívesen és érdeklődéssel, ha a szöveg az aktuális nyelvi és olvasási készségének szintjénél nem sokkal alacsonyabb és nem sokkal magasabb. Kutatások azt sugallják, hogy azokban a nyelvi környezetben fejlődik a legtöbbet a nyelvtudása, amelyekről már ismereteik vannak. (Carol Johnson) 

Carol Johnson Dr., Better input, better outcome: Improving English Learners’ literacy achievement https://www.renaissance.com/2019/09/26/blog-better-input-better-outcome/tcome/